Energia veszteségek és megtakarítási lehetőség

Az általunk végzett építészeti munkálatok nem csak esztétikai kivitelezések lehetnek, ezért az épületek építése és felújítása során nagy hangsúlyt fektetünk az energia veszteségek minimalizálására.

 

Ablak- és ajtócsere

Az ablakok esetében kétfajta energiaveszteséggel szükséges számolni:

• Transzmissziós áramlás a szerkezeten keresztül: ablaküveg és ablakkeret, valamint az ablakkeret és a homlokzati fal találkozásánál létrejövő hőhíd veszteségek;
• A szellőzési veszteségek nagy részéért a ki- és beszivárgás a felelős az ablakpárkányoknál és az ablakkeret és ablakszárnyak találkozásánál bekövetkező levegőszivárgás révén, kivéve, ha az épületburok légtömör.

Az energiahatékonyságot számolásnál, nemcsak az „U-érték” javulását, hanem a hőhíd-veszeteségeket és az alacsonyabb szellőzési veszteségeket is figyelembe kell venni. Az energia megtakarítás nagyban függ a geometriától és az eredeti szerkezettől. Családi házak és kisebb épületek esetében a szellőzési veszteség a teljes veszteségnek kb. a 20-40%-a, míg a nagy meglévő épületek esetében ez 50% felett is lehet.

Például egy hat különböző épületet vizsgáló elemzés szerint a várt energia megtakarítás, amely az ablakcsere eredményeként jött létre 30,4%, amelyből 13,3% a transzmisszió, 16,7% pedig a szellőzés révén valósult meg.

 

A külső ajtók és ablakok cseréjének előnyei:

• Jobb légtömörség és alacsonyabb szellőzési hőveszteség,
• A fűtési rendszer könnyebb vezérlésének köszönhetően egyenletesebb légcsere az épület különböző helyiségeiben,
• Jobb akusztikai komfort,
• Jobb hőkomfort az üveg melegebb belső felületének köszönhetően.

 

 Az ablakok és külső ajtók cseréjének kockázatai:

• Mivel az új ablakok légtömörsége nagy, ez várhatóan a légcsere csökkenéséhez vezet. Az alacsony légcsere magasabb relatív páratartalmat eredményez a helyiségben, amennyiben nem gondoskodnak hatékony szellőzésről. A magasabb páratartalom károsodást okozhat és penész alakulhat ki a hideg belső oldali felületeken, különösen a szerkezetek illesztéseinél. A jelenség elkerülhető, ha megtörténik a külső felületek utólagos hőszigetelése. A külső oldali szigetelés esetén is szükséges páratechnikai ellenőrzést végezni.
• Hőhídmentes kialakítás úgy érhető el, ha a keret külső felületét is utólagos hőszigeteléssel látják el. Ez további energia-megtakarítást jelent és igen kismértékűre csökkenti a belső ablakfelületeken történő penészképződés kockázatát.
• A számított energia-megtakarítás csak akkor érhető el, ha a fűtési rendszer helyileg szabályozható. Nem szabályozható fűtési rendszerek esetében a felújított épület túlfűtésére kerülhet sor, ill. a bent tartózkodók túlságosan gyakran fogják kinyitni az ablakokat.
• Az ablakokon beáramló napsugárzás miatt növekszik meg leginkább a hűtési igény. A kivitelezés költségei csökkenthetők, ha egyszerre alakítják ki a megfelelő nyári védekezési intézkedéseket, valamint cserélik ki az ablakokat.

 

Ajánlott együttes intézkedések:

• Szabályozható fűtési rendszer létrehozása
• Az épület héjburkolatának hőszigetelése, különösen a homlokzatoké, ám a geometria és a szerkezet típusától függően akár más elemek is élvezhetnek elsőbbséget.
• A napsugárzás elleni védelem, különösen a kombinált rendszerek esetén (üvegtáblák közé épített árnyékoló-szerkezetek, valamint különleges védőüvegezés és napvédő fólia, amelyek legalább 25 %-kal csökkentik az üvegezés árnyékolási együtthatóját (a g értéket)).

 

Egyéb társított szerkezetek:

• Minden ablak szerelvény, amely a nyitott ablak rögzítésére szolgál megfelelő, mivel biztosítja nyári éjszakákon a természetes hűtést.

 

2.2. Az épületburok hőszigetelése

Energiaveszteségek és megtakarítási lehetőség

Az épületburok szigeteléséből adódó energia megtakarítási lehetőség legfőképpen a transzmissziós veszteségek és a kapcsolódó fűtési energiaigény csökkenésének köszönhető. Többszintes épületek esetén a leginkább a homlokzatok felelősek a veszteségekért, míg alacsony épületeknél a tető és a földszinti, illetve pinceszinti padló szerepe is jelentősebbé válik. Utólagos hőszigeteléssel nemcsak a síkfelületek hőátadása csökken, hanem a hőhidak (szerkezeti csatlakozások elemeknél, ablakkereteknél, falsarkoknál, stb.) hatása is nagymértékben mérséklődik. Az épület típusától függően ez utóbbi nagymértékben lehet felelős az összveszteség egy komoly részéért. Panelházak vizsgálatánál kimutatták, hogy utólagos hőszigetelés alkalmazásával kb. 24% megtakarítás lenne elérhető, amelynek több mint a fele a hőhidaknál fellépő veszteségek csökkenéséből ered.

Más típusú épületeknél a hőhidak vesztesége kevésbé jelentős. Az utólagos szigetelés másik hatása a rövidebbé váló fűtési időszak, amely tovább növeli az energia-megtakarítás lehetőségét.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló EU irányelv (EPDB) és az erre épülő magyar miniszteri rendelet szerint csupán az 1000 m2-t elérő hasznos alapterületű épületek lényeges felújítása esetén kell betartani az energetikai minimum követelményeket. “Lényegesnek” akkor tekinthető egy felújítás, ha az intézkedések költsége meghaladja az épület értékének (ingatlanérték nélkül vett) 25%-át. Ezt a vonatkozó 7/2006 TNM rendelet kiegészíti azzal, hogy “ amennyiben az intézkedések az épület burkának és/vagy épületgépészeti rendszereinek korszerűsítését célozzák ”.

Különböző épületszerkezetek utólagos szigetelése

A különböző épületelemek utólagos szigetelése (falak, pince, tető, stb.) különböző technológiát igényel és mindegyik esetet más műszaki korlátok és pénzügyi mutatók jellemeznek.

• Külső falak: legkedvezőbb megoldás a falszerkezet külső hőszigetelése. A felület burkolata általában vékony, hálóerősítésű vakolatréteg. Homlokzati védőburkolat (pl. tégla, kerámialap) szellőző légrésekkel kiegészítve még ennél is előnyösebb, ám költségesebb is. Néhány esetben azonban nem megoldható a homlokzat külső szigetelése. Ilyen példa a műemlékvédelmi oltalom alatt álló épületek homlokzata is. A fűtetlen tereket határoló falak hőszigetelése, pl. fűtetlen lépcsőházak esetén, kevésbé hatékony, ám adott esetben lehetséges megoldásként szóba jöhet.
• Nyeregtető: a lehetőségek a tető állapotától függenek. A szigetelést általában a szarufák közé helyezik el belülről. A hőhídhatás kialakulását minimalizálandó ajánlott a szigetelést két rétegben felrakni úgy, hogy a második rétegben a lécek merőlegesek legyenek a szarufákra.
• Lapostető: a megoldás az időjárásálló réteg állapotától és a tető lejtésének adottságaitól függ. A szigetelést az időjárásálló réteg alá és fölé   is   el   lehet   helyezni.   Ebben   az   esetben   a   felújítási   mód nagymértékben függhet az épületszerkezetek terhelhetőségétől.
• A tető alatti födém: amennyiben a padlásteret nem fűtik, a szigetelést vízszintes síkban le lehet helyezni a födémre. Ez gazdaságos megoldás, mivel az elhelyezés egyszerű, lehetőség van viszonylag olcsó anyagok felhasználására.
• Pincefödém és árkádfödém: a szigetelőanyagot a pince mennyezetére alulról kell rögzíteni.

 

Amennyiben az épület adott eleme rossz állapotban van, és mindenképpen felújításra szorul, az utólagos szigetelés ára általában a felújítási költségek kis részét képviselik. Ebben az esetben csak a szigeteléssel közvetlen kapcsolatba hozható intézkedések képezhetik részét a megtérülési számításoknak. Ilyenkor a szigetelőanyag ára töredéke a teljes beruházási költségnek.

Az utólagos szigetelés előnyei (külső szigetelés):

• Csökken a hőhídhatás: nem történik állagkárosodás, nem alakul ki penész.
• A lakók hőérzete javul: magasabb lesz a belső felületek hőmérséklete, így alacsonyabb lehet a léghőmérséklet.
• A szerkezet hőtároló képessége növekszik: kisebb hőingás a belső térben, kedvezőbben hasznosítható a téli napsugárzás.
• A teherhordó szerkezetek védelme: a fagyhatás és az esővíz beszivárgás kockázata csökken.
• Lehetővé válik kisebb gépészei készülékek beépítése: elegendő egy kisebb teljesítményű fűtési rendszer és kisebb méretű radiátorok is.
• Megnövekszik az épület élettartama.

Kockázatok:

• A hőhídhatás megnövekedhet azoknál a különleges illesztéseknél, amelyek nehezen szigetelhetőek, pl. erkélyek födémrészeinél.
• Egyes esetekben, páraeloszlási problémák léphetnek fel: páralecsapódás, állagromlás, penészképződés; azonban ezek a kockázatok elkerülhetők hozzáértő tervezéssel és kivitelezéssel.

A komplex felújítás mellett szóló érvek:

• Az épület elemeit egyenként is fel lehet újítani, ám a hőhídhatás lehető legkisebb szinten tartása érdekében a legjobb megoldás, ha minden elemet egy időben látunk el utólagos szigeteléssel.
• Ha az ablakokat az utólagos szigeteléssel egyidőben cserélik le, akkor lehetővé válik azok hőhídmentes beépítése azáltal, hogy a homlokzati szigetelés rátakar a keret külső felületére.
• A számított energia-megtakarítást csak akkor lehet elérni, ha a fűtési rendszer szabályozható és az alacsonyabb hőszükséglethez van illesztve.

A nem szabályozható fűtési rendszer esetén a felújított épület túl lesz fűtve, illetve a bent tartózkodók túl gyakran fogják kinyitni az ablakokat.
Amennyiben a fűtési rendszert korszerűsítik és szabályozhatóvá teszik, az épületburok csak évek múlva kerül felújításra, akkor a fűtési rendszer újabb átalakítást igényelhet, amely többletköltséget jelent.
Ugyanazt az energia megtakarítást több munka árán és nagyobb költséggel tudják csak elérni, ha az intézkedések nem egyszerre és nem integrált módon történnek.

 

Ajánlott együttes intézkedések:

• Külső épületburok utólagos hőszigetelése.
• Ablakok és külső ajtók cseréje.
• Szabályozható fűtési rendszer megvalósítása.
• Amennyiben az eredeti fűtőtestek megmaradnak, akkor ajánlott az atmoszférikus kazán lecserélése kondenzációs rendszerűre (ebben az esetben a külső hőszigtelést is ajánlott egyidőben elvégezni).